Miapalya

BUKSZ 2006
FREUD-ÉV
nem élte volna túl a holokausztot.
Jelen írásban két – az évfordulóra On the Couch. A Book of Psycho-
analysis Cartoons. Featuring Car-
pítóját a mai emberekhez, akik túlnyo- toons from The New Yorker.
piáktól eltekintve – keveset tud róla, módját képviselik. Mindkettô az oszt- nistry for Foreign Affairs, Austria. For- noha, mint György Péter Az üres dí- rák külügyminisztérium támogatásá- vány címû cikkében (Élet és Irodalom, 2006. április 28.) megjegyzi: „mai kul- képpen illusztrált brosúra a bécsi kü- túránk szókészlete és metaforakincse lügyminisztérium ajánlásával a külön- Edith Kurzweil: Sigmund Freud –
Conquistador of the Unconscious.
Federal Ministry for Foreign Affairs, Vi- reprezentálható a sztereotípiákon túl, fesszora, a Partisan Review egykori innovatív tudományos irányzat, új te- gráfia (többek közt Freudians and Fe- minists és The Freudians: A Compa- Freud szavaival – „a világot álmából rative Perspective) szerzôje, a Li- felrázni” kívánó univerzális eszme- terature and Psychoanalysis és más rendszer? Freud életútjának és a pszi- freudi fogalmak – az ellenállásnak, a nek, az elfojtásnak és az „elfojtott vis- szatérésének” fogalmi hálója – nélkül veit mutatja be, hanem kitér utóéleté- re, a Freud utáni pszichoanalízis fôbb osztrák kulturális intézeteket világ- szerte – így Budapesten is – Freud In- problémájára reflektál. A bécsi Sig- Vom Denken im Liegen (A dívány. A jelentôséget tulajdonít az évforduló- fekve gondolkodásról) címû kiállítása, aktualitása körül folyó vitákra is. Írása va, a tudomány, a mûvészet és az iro- nemzeti identitás megalapozói közé.
dalom eszközeivel „azt a mentális te- ret kívánja bejárni, amelyet a díványon való fekvés pozíciója határoz meg”. A „együtt kell élnünk az emberi motivá- ciónak azzal a láthatatlan dimenziójá- analyse címû, 2006. augusztus 27-ig val, amelyet ô nyitott meg” (49. old.).
nyitva tartó kiállításán (amelynek kriti- A brosúra „fogyaszthatóságát”, felhí- ÉS-cikkében olvashatjuk) is fontos gondosan, rendkívül ízlésesen össze- szereplô a dívány, vagyis az „üres” válogatott, kiváló minôségben repro- kívánta megfordítani: ezúttal nem a pá- vagy inkább „hiányzó” dívány, hiszen nak fotóiból, barátainak, tanítványai- formában „avatva be” a (potenciális) nak, követôinek fényképeibôl áll. Az álmok és szimbólumok rejtelmeibe.
Az évfordulóhoz kulturális és mûvé- után kénytelen volt Bécset örökre el- szépséges fotók segítségével egy le- dik, s már eddig is számos kiadvány.
londoni Freud-múzeumban emlékez- tûnt, örökre elveszett világot, a XX.
teti a látogatót arra, hogy ha Bécsben század elejének Bécsét próbálja vis- szavarázsolni (amikor még a dívány is nyelvhasználat, az analitikus zsargon.
helyett inkább a rúttal és az alantassal foglalkozik. A New Yorker magazin- eszébe jut!” – szólítja fel az analitikus a díványon fekvô páciensét, akinek re- májú karikatúrákból válogat, amelyek mek kilátása nyílik a szemközti ház te- jelenleg az On the Couch. Cartoons from The New Yorker címû kiállításon nô? – kérdezi az orvos a díványán fek- kiállítást) Michael Freund osztrák mé- diakutató és újságíró, a Standard cí- szintén idôsebb úr a terapeutájával.
és állította össze; ô írta a kötet beve- Ne is törôdjön vele, Miss Watkins.
tettel jelentôs javulásomra, újra gyen- Minden páciensem bolondul értem.
gédséget érezhetek anyám iránt?” – Az „aranykor” karikaturistái elôszere- Az analitikus és a páciens közötti vi- pszichoanalitikus témájú karikatúrából mélyével, akit rendszerint elegáns ren- delôjében üldögélô középkorú, kopa- leplezett pénzsóvársága, illetve a be- férfiúként ábrázoltak; a rendelô falán pedig a poénok ereje szempontjából.
Többségük ráadásul nagyon találó – a engem megfizetni?” „Beszélhetnék vonását kapja el, forgatja ki, teszi iró- amelyik a számlát fizeti?” „Az ön prob- ság: Michael Freund idôbeli perspektí- lettek) nem volt szokás karikírozni. Mi- marad ki a karikatúrákból a szexuális csábítás és a dívány közötti szoros asszociáció sztereotip témája sem.
pszichiátert idéz, aki a karikatúrák ké- pi világa mögött meghúzódó tudatta- a páciensnôjét szerelmével ostromló, lan attitûdökrôl azt állapította meg, sôt a díványon mellé fekvô analitikus.
hogy „a felsô közép- és a középosz- Az egyik rajzon pedig a dívány mögött fonjáig ugrik. A pszichoanalízis ameri- tálybeli amerikaiak, fôleg az értelmisé- kai „aranykora” a negyvenes évek ele- dôlô orvos így szól: „Ne is törôdjön jétôl a hetvenes évek végéig tartott, a vele, Miss Watkins. Minden pácien- jelent meg róla a legtöbb karikatúra.
mint csábító” kliséje mellett felbuk- kan az „analitikus mint ôrült” szte- berlini kiállításon, az analitikus dívány, amely egyszerre közön- megpróbálná, Mrs. Haffner!” – nek, aki félelmében a dívány alá bújt, azzal a részével, amelyik a számlát fizeti? BUKSZ 2006
Nézzük a jó oldalát a dolognak, Mr. Harley. Ha ezek az urak nem jönnek magáért, évekbe telt volna, amíg rájövünk, Simplizissimus rajzolóinak például Ezt a fajta pszichoanalitikus kultúrát – vagy inkább szubkultúrát – Woody Al- kasztaniuk.” (A vicc és viszonya a tu- len tette halhatatlanná az Annie Hall- dattalanhoz. In: Sigmund Freud: Es- szék. Gondolat, Bp., 1982. 246–247.
kal, egerekkel, különféle fantasztikus gyógyszeres (Prozac) és egyéb terápi- tekkel, királyokkal és múmiákkal né- nya a New Yorker karikatúráinak hu- klasszikus pszichoanalízist, kulturális pesíti be az analízis színterét. A karos- székben ülô kiskutya így szól a kön- nyezô páciensnek: „Nos, én hiszem, vicckultúrával, ezen belül pedig Freud cisztánná” vált, ami jól nyomon követ- zsarnok volt” – közli analitikusával a „zsidó viccekkel”, továbbá a Simplizis- díványon fekvô koronás fô. Egy másik simus címû szatirikus lappal, amely- tés, gúny, agresszió tárgya, és megje- lett, bekeretezett diplomái alatt üldö- gél, mögötte egyiptomi szarkofág. Vé- gül, a kötet utolsó karikatúráján fel- nyelvkritikája között is, aki a pszicho- szen más üzenethez. A „shrink”, azaz ravatalozott holttest látható, a karos- szlengben az analitikust hívják, baljós- nyolta („A pszichoanalízis az a beteg- latú, gonosz vagy nevetséges figurává „Még mindig terápiában van” – mond- ség, amely saját gyógymódjának kép- válik, aki a páciensét fojtogatja, te- A „karikatúra-háborúk” mai, felfoko- zott légkörében felvetôdik a kérdés, és közli: elege van az egészbôl, itt és miféle érzékenységeket sértenek, kit mivel provokálnak az efféle ábrázolá- szakmát. Az egyik karikatúrán így ok- tatja ki riadt kis páciensét: „Én pszi- chiáter vagyok, Mr. Fenton. Északnyu- lenthetjük: a humor forrásának határai zset, amelyet fejzsugorítónak hívnak.” maga Freud legitimálja, aki A vicc és viszik el pácienst a rendelôbôl. A te- viszonya a tudattalanhoz (1905) címû így összegzi: „Megszületünk, dekon- zük a jó oldalát a dolognak, Mr. Harley.
vonásaként emeli ki örömszerzô, fel- évekbe telt volna, amíg rájövünk, mitôl kedését a „tiltó, gátló hatalmakkal”. A van magának bûntudata.” A „páciens mint agresszor” is többször felbukkan.
Például a díványon fekvô beteg gép- pisztolyt tart a kezében, mire analitiku- törvényszerûen a bosszúság számlá- növeli a biztonságérzetét, Mr. Bromer, jára írjuk – bosszankodás helyett. A ■■■■■■■■■■■■ ERÔS FERENC

Source: http://buksz.c3.hu/0602/09miapalya.pdf